Imperativus, vocativus (és a névmások)

1. 

Duc populum, Brute!
Discite, discipulī!
Silentium dā, Cornēlī!
Māter mea pulchra est.
Dic mihi vērum!
Nārrāte nōbis dē lūdō antīquō! Meséljetek nekünk a régi iskoláról!

2.

Ora et labora! = Imádkozzál és dolgozzál!
Nota bene! = Jegyezd meg jól!
Libera nos a malo! = Szabadíts meg minket a rossztól!
A sagittis Hungarorum libera nos, Domine! = A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!
Salve! = Légy üdvözölve!
Salvete! = Legyetek üdvözölve!
Vale! = Viszontlátásra! (Légy erős!)
Valete! = Viszontlátásra! (Legyetek erősek!)
Ave, Caesar! = Üdvöz légy, Caesar!
Ave, Maria! = Üdvöz légy, Mária!
Nosce te ipsum! = Ismerd meg önmagad!
Carpe diem! = Élj a mának!/Ragadd meg a napot!
Tolle, lege! = Vedd föl, olvasd!
Accipe, quod tuum, alterique da suum! = Fogadd el, ami a tied, másnak pedig add oda a sajátját!
Audi, vide, tace, si vis vivere in pace! = Hallj, láss, hallgass, ha békében akarsz élni!
Festina lente! = Lassan siess! (Lassan a testtel!)
Divide et impera! = Oszd meg, és uralkodj!
Fac simile! = Csináld hasonlóan!
Fac mihi, quod tibi vis! = Tedd velem azt, amit magadnak akarsz!
Domine, serva nos in pace! = Uram, őrizz meg minket békében!
Fac et spera! = Csináld és remélj!
Vade mecum! = Gyere velem!
Fide, sed cui, vide! = Bízz, de nézd meg, kiben!