Nyelvtani szakkifejezések
declinatio: névszóragozás (főneveké, mellékneveké, névmásoké)
nominativus: alanyeset - lány
accusativus: tárgyeset - lányt
genitivus: birtokos eset - lánynak a ...-je
dativus: a lánynak a számára
ablativus: egyéb határozó eset (általában valamilyen elöljárószóval [praepositióval] áll, ami ablativust vonz) - pl. lánytól
vocativus: megszólító eset (csak II. declinatiós -us és -ius végűeknek van)
locativus: helyhatározó eset (csak I-II. declinatiós, egyes számú városok és kisebb szigetek nevének van)
singularis: egyes szám
pluralis: többes szám
adverbium: határozószó (mn.-ekből lehet létrehozni)
coniugatio: igeragozás
praesens: jelen idő
praeteritum: múlt idő
futurum: jövő idő
imperfectum: folyamatos (nem befejezett)
perfectum: befejezett
imperfectum-tő: az a tő, amelyet az imperf. igeidők használnak (a szótári alak 2. része a -re levágásával (3. coni.-ban az -ere levágásával) -> narrā-, vidē-, dic-, veni-)
perfectum-tő: az a tő, amelyet a perf. igeidők használnak (a szótári alak 3. része: video2 vīdī vīsum)
activum: cselekvő igealak
passivum: szenvedő igealak
imperativus: felszólító mód (csak 2. személyben van)
indicativus: kijelentő mód
coniunctivus: kötő mód
- coni. praes. imp.: felszólító mód (meséljem stb.) + összetett mondatokban (l. 11. évf.)
- coni. praet. imp.: jelen idejű feltétel (mesélnék stb.) + összetett mondatokban (l. 11. évf.)
- coni. praes. perf.: összetett mondatokban (l. 11. évf.)
- coni. praet. perf.: múlt idejű feltétel (meséltem volna stb.) + összetett mondatokban (l. 11. évf.)
participium: melléknévi igenév
- part. imp.: folyamatos mn.-i igenév (-ó, -ő)
- part. perf.: befejezett mn.-i igenév (-t, -tt)
infinitivus: főnévi igenév (-ni)
deponens: álszenvedő ige (alakja szenvedő, jelentése cselekvő vagy történést kifejező)